„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”
„Jaj, Viktor, hát miért nem mondtad el? Na, hát nem haragszunk mi rád, ugyan, csacsi.
Tudsz róla, hogy a kis vejed belekeveredett valami ügybe. Tudod, mert az OLAF szólt neked, hogy helló, van itt egy kis gond, és illene a nemzeti ügyészségnek intéznie valami nyomozást meg felelősségre vonást, mert úgy fest, ezek a közbeszerzések mégiscsak szervezett csalással kerültek a vejecskéd cégéhez, és az EU-nak vissza kéne kérnie azt a támogatást, amit adott. És tudod, hogy ez történt, de nem mertél szólni nekünk, mert féltél, hogy esetleg megharagszunk, pedig erről szó sincs. Nem tudtunk róla, mert nem csak te, hanem az egész kormányod sem mondott erről egy árva szót sem, aztán a minap egyszer csak látjuk ám, hogy egy nyugati újság megírja. Erre elkezdtek hebegni-habogni, hogy politikai támadás, meg hogy beavatkoznak, meg a Simicska… Ugyan, csak annyi kéne, hogy igen, a vejünk meg a kis barátai egy kicsit elszámították a dolgot. És hát akkor azért még Lajos is kis barát volt, meg István is hamar kis barátja lett mindenkinek, Jani meg annyira zavarba jön, ez a tehetséges úriember, de annyira, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdésre képtelen egy higgadt igennel vagy nemmel felelni, hogy nem foglalkozott ő akkor azzal polgármezsterként, hogy ki kivel jár, mit képzel a kérdező, hát miért érdekelte volna őt, hogy István nemsokára mindannyiunk veje lesz. Hát persze, hogy nem foglalkozott vele, nyilván tudta, de hát mit számít az, csak véletlen, mi elhisszük, ha te mondod, Viktor. Tudjuk is, hogy a saját lábukon állnak, nem kell őket félteni.
De hiszen nem gond ez, mondom, ez az egész egyáltalán nem gond. Tizenhárom milliárd forint büntetés az országnak meg sem kottyan, többet is kifizettünk már, sőt, ki fogunk fizetni többet is, nem érdekes ez. Mi megyünk, áprilisban rátok szavazunk újra, hadd folytassátok, remélem, tényleg kétharmaddal legalább, hogy soha ne is legyen gond se tizenhárom milliárd, se százhárom milliárd, se akárhány milliárd büntetés kifizetése. Rögvest összedobjuk a pénzt, ne rágódjatok ezen ennyit, felejtsük el, meg sem történt. Hiszen mi mind ezért vagyunk. Hogy a saját lábukon állhassanak.
Mi ott leszünk, szavazunk, fizetünk, ti pedig csak folytassátok, gazdagodjatok.
Nem számít, Viktor, semmi nem számít, ne is kérj bocsánatot, nem tesz semmit, megmagyarázni sem kell, értjük, tényleg szóra sem érdemes. Csináljátok csak, ehhez értetek.”
Mondanám mindezt én most, 2018 elején, ha valami közeli – de persze nem elég közeli – cimborája lennék. De nem vagyok még távoli sem, ezért nem ezt mondom, hanem azt, hogy:
Én nem vagyok hajlandó elhinni,
hogy ez a szemétrevaló kormány, ami ilyen szinten élősködik az egész országon, nem váltható le. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez a nép ezt érdemli – ezt, hogy néhány kiválasztott szénné gazdagodjon a korrupt kormány segítségével, míg embermilliókat simán az út szélén hagynak vagy oda löknek, és amikor lebuknak az aljasságaikkal, még a büntetést is fizessük. Ezt nem érdemli meg egy nép sem. Le kell váltani ezeket a szarjankókat áprilisban.
Ha a fidesz-kdnp-szavazók tényleg ennyire nem képesek belátni, hogy az általuk támogatott párt emberei mennyire károsítják folyamatosan az országot, hogyan verik szét hagyományos értékeinket (például én még abban nőttem fel, hogy vendégszerető nép a magyar, ma már viszont gyakorlatilag xenofób, ezt az értéket a hírével együtt pár év alatt sikeresen eltüntette a kormány kampánya), és nem képesek másvalakit, ennél érdemesebbet választani, akkor az ellenzéki szavazóknak bizony mind el kell menni szavazni április 8-án. Mivel a választás érvényessége nincs alsó részvételi határhoz kötve, a távolmaradás a fideszt erősíti. El kell feledni a bizonytalanságot („nincs kire”), nem kibúvókat keresni („más sem jobb”), nem a pártokra várni („nem fogtak össze”), hanem letenni a voksot arra az egyéni jelöltre, akinek a lehető legnagyobb az esélye a fidesz-kdnp jelöltjével szemben. Még ha úgy gondoljuk is, hogy a fidesz-kdnp többségét nem lehet perpillanat megakadályozni, és kormányváltás nem lehetséges, akkor is van értelme ennek, hiszen minél kisebb előnyt kapnak, annál valószínűbb egy normális, felelősségteljes kormányzás.
Jelenleg senki nem képes valódi ellenőrzést gyakorolni a kormány felett, sem a parlamenti képviselők, sem a nyilvánosság, és ez azt eredményezi, hogy a kormány azt tesz velünk, és azt mond nekünk, amit akar: ezt mutatja meg ez a fenti történet, azt, ahogy ez az egész rendszer működik. És ez csak egy eset.
Rajtunk múlik, hogy megérdemeljük-e mindezt, rajtunk, minden szavazásra jogosult állampolgáron.
Nem mellesleg a tét nem csak annyi, hogy a nemzet veje gazdagodik-e tovább vagy sem. Még ha a korrupcióra legyintesz is (habár nagyon nem kéne), a stop soros törvénycsomag-agyrém megszavazását belengették a választások utánra, ami, ha a fidesz segedelmével törvény lesz, akkor az azt fogja eredményezni, hogy a kormány felett annyi ellenőrzés sem lesz, mint most, mert egyszerűen ellehetetlenít (kicsinál) mindenkit, aki kritizál. Semmi nem fogja megakadályozni a kormányt semmiben. A határ a csillagos ég.
Ez csak egy ok, hogy miért szavazz, Pintér Bence gyűjtésében másik ötven segít emlékezni itt:
https://medium.com/@bencepinter/%C3%B6tven-cikk-ami-ut%C3%A1n-nem-fogsz-a-fideszre-szavazni-6c09619a0d6c
A legesélyesebb jelöltre való szavazásról bővebben itt:
http://viszlatketharmad.blog.hu/
A közvéleménykutatásokról, amik a legesélyesebb jelölt megtalálását segíthetik, itt:
https://kozosorszagmozgalom.hu/
Ez csak úgy eszembe jutott – egészen véletlenül idevág, innen vettem az idézetet is a bejegyzés elejére, köszönöm:
http://www.urbanlegends.hu/2007/03/minden-nemzetnek-olyan-kormanya-van-aminot-erdemel/
Az Elios korrupciós sztorija a 444 kis filmhíradójában (5:34-nél a kedvenc jelenetem):
https://www.youtube.com/watch?v=Cl82-FmDZzI
És nem csak a vő ügye van – egyáltalán nem különleges ő:
https://merce.hu/2018/02/14/bagatell-ugyek-nem-csak-tiborczot-vizsgalja-az-olaf/
