Választottam

Egy nemzeti ügy margójára

2017. február 24. 14:30 - tothgab

Ne szólj bele, nem a te dolgod

A Fidesz-kormányt nem érdeklik az emberek. Tesznek rá, hogy ki vagy: akár a párt támogatója, akár nem, nincs hatalmad, csitt. Ez nem pártpreferencia kérdése: a civilek, az adófizetők, az állampolgárok ne szóljanak bele, még akkor sem, ha egyébként Fidesz-szavazók; bármilyen döntés kizárólag az ő döntésük lehet. Orbán Viktornak pláne, de egyébként a komplett pártnak is csak saját hatalmának a megőrzése a fontos, bármi áron, ha kell, a saját szavazóikat is semmibe veszik. Mindezt, amit itt most leírtam, épp gyönyörűen bizonyították saját maguk. Hogyan?

Az elsődleges cél, a hatalommegőrzés érdekében teljesen logikus lépés volt, hogy az olimpiai pályázat azonnali visszavonása mellett döntött a kormánypárt. Nincs más indokuk erre, ugyanakkor bármilyen más döntés a hatalmukat veszélyeztethette volna.

Mi vezetett ide?

1

Igen, az olimpia politikai ügy; nem, nem a Momentum, nem az ellenzék, nem a Fidesz, nem a kormány tette azzá, hanem mindig is az volt, illetve akként kellett volna kezelniük a politikai szereplőknek. Ez egy valóban nemzeti esemény, mindenkit érint, tehát közös ügyünk.

2

A Fidesz parlamenti, illetve a Fővárosi Közgyűlésben biztosított többsége garantálta a helyzetet, hogy ha a Fidesz úgy akarja, akkor lesz olimpia Budapesten. Nem tartották szükségesnek, hogy megkérdezzék az embereket, akarnak-e olimpiát. Eldöntötték, hogy ők akarnak, kész, átment minden testületen.

3

A döntést tettek követték: megalakították a Budapest 2024 Zrt-t, elkezdték a pénz költését (és itt most teljesen mindegy, hogy egy forintot, vagy tízmilliárd forintot, a lényeg, hogy elkezdték a pénz költését, belevágtak).

4

Sokan sokféleképpen próbálták jelezni, hogy ezt így nem tartják korrektnek; sokaknak sokféle aggályuk volt az olimpiarendezéssel kapcsolatban. A sokféle aggálynak mégis volt közös pontja: nem elsősorban az olimpia mint esemény jótékony hatásait, hanem a kormány megbízhatóságát kérdőjelezték meg, kifogásolták az állami beruházások átláthatatlanságát úgy általában véve, és azt, hogy sok más, egyébként nagyon is alapvető és fontos közügyet megelőzött az olimpia ügye a kormány értékrendjében. Látható, hogy az olimpiát ellenzők és a kormány politikáját helytelenítők csoportjai között bizony nagy volt az átfedés.

5

A Fidesz rendíthetetlen maradt, leperegtek a kritikák, az ellenvetéseket mindvégig úgy kezelték, hogy azok egyszerűen nonszenszek. Egyáltalán meg sem próbáltak érdemben reagálni az ellenérvekre: az, hogy az állami beruházások átláthatatlanok volnának, vagy az, hogy más szakpolitikai területeken óriási megoldatlan problémák vannak, szerintük egyszerűen nem igaz, akik ezeket a problémákat jelzik, csak balhéznak. Minden csak Soros és Gyurcsány hibája, még azután is, hogy hét (az már majdnem nyolc) éve ők kormányoznak, még mindig elmúltnyolcéveznek.

A kormány kommunikációjában szépen, folyamatában kialakult a megállapítás, az olimpia az nemzeti érdek, így az olimpiát ellenzők a nemzet érdekei ellen dolgoznak. Kialakult, hogy aki aggályokat fogalmaz meg az olimpia budapesti megrendezésével szemben, az csak külföli ügynök lehet, csak nemzetellenes lehet, majd szépen eljutottunk odáig is, hogy tulajdonképpen hazaárulók. Ehhez pedig külön gratulálok. Az olimpiát támogatók és a kormány politikáját támogatók csoportjai között szintén létrejött egy nagy átfedés.

6

A fenti két pont eredményeképp összemosódott a két dolog: az olimpia mint nemzeti esemény, illetve a kormányzat tevékenysége. Kialakult az a téves értelmezés, hogy vagy mindkettőt támogatod, vagy egyiket sem. Sikerült egy újabb töréspontot létrehozni a magyar társadalmon belül, teljesen értelmetlenül. A kormány erre szépen rájátszott: a folyamatosan támadó kommunikációjával ezt a szakadékot csak mélyítette.

7

Egyszer csak jött a Momentum: egy civil kezdeményezés, amely meg tudta ugrani azokat az elvárásokat, amik egy népszavazás kezdeményezéséhez kellenek. Kiharcolta, hogy legyen inkább népszavazás, döntsenek mégis inkább az emberek abban a kérdésben, amit korábban a Fidesz eldöntött, és egészen eddig a pillanatig foggal-körömmel védett is.

8

A Fidesz kormányostul-mindenestül egyik napról a másikra visszakozott, bejelentették az olimpiai pályázat visszavonását népszavazás kiírása nélkül, és most mindenkit hibáztat: az ellenzéket, aki kihátrált az olimpia mögül, a Momentumot, mert ők az álomgyilkosok. A korábbi kritikákra továbbra sincs válaszuk, miközben a Fidesz volt az, amely kikiáltotta az olimpiát nemzeti álomnak, majd a Fidesz volt az is, amelyik leállította a projektet. Vegyük észre, hogy önmagában az, amit a Momentum elért, nevezetesen, hogy döntsön a nép, még nem jelentette, hogy ki kell nyírni az olimpiarendezést. Ezt a Fidesz döntötte el így.

Hogy miért? Mert bármi más a hatalom elvesztéséhez vezetne, ez az egyetlen esélyük arra, hogy a hatalmat megtarthassák, még akkor is, ha most ezzel épp rövid úton a saját szavazóikat, vagy egyébként az olimpia támogatóit is pont jó magasról mind...

Lássuk, mik lehettek volna a következményei egy esetleges népszavazásnak

a

Érvénytelen lett volna, mehetett volna tovább minden úgy, ahogy eddig. Erre kicsi esély volt, a felmérések mind nagy részvételi arányt jósoltak már korábban is, habár ez igazolta volna a Fidesz hozzáállását, miszerint felesleges megkérdezni az embereket.

b

Érvényes lett volna, az olimpiát támogatók lettek volna többségben: bebizonyosodott volna, hogy az olimpia ügyének széles körű a társadalmi támogatottsága, az emberek többsége vállalná az áldozatokat és a kockázatokat annak érdekében, hogy egy közös, nemzeti ügy megvalósulhasson. Lett volna esélye ennek a kimenetelnek, de ehhez érdemben kellett volna tudni kampányolni, érvelni, a kritikákra reagálni, az átláthatóságot növelő, a korrupciót jelentősen csökkentő lépéseket bejelenteni és megtenni, és általában: törekedni arra, hogy demokratikus országhoz méltó működést alakítson ki a kormány. Ez jelentette volna azt például, hogy számonkérhetővé teszik magukat. Például azt, hogy rendbeteszik az oktatás ügyét, elkezdenek a tanárok kéréseivel érdemben foglalkozni. Vagy azt, hogy az egészségügyi rendszereinkben jól látható javulást tudjanak felmutatni. Vagy azt, hogy elkezdik tisztázni és rendbe tenni a nyugdíjrendszert hosszú távon. Sok mindent, amit egy pozitív, jóléti, a polgáraival törődő államtól egyébként elvárhatnánk. Mindenki jól járt volna egy ilyen kimenetellel, de rengeteg munkába került volna, a kormány részéről önmérsékletre lett volna szükség, és a saját hatalmuk korlátozásával járt volna.

c

Érvényes lett volna, az olimpiát ellenzők lettek volna többségben: megtudtuk volna, hogy az emberek többsége nem akarja ezeket a kockázatokat vállalni, még akkor sem, ha egyébként bomba üzlet lenne az olimpia. Ennek lett volna a legnagyobb esélye, a legfrissebb kutatások ezt jósolták. Nem meglepő. A fent felsorolt kritikákban megfogalmazott problémákat a kormány, mióta hatalmon van, soha nem tekintette fontosnak, miért pont most gondolná ezeket meg. Csak úgy tudtak volna az olimpia mellett hitelesen és meggyőzően kampányolni, ha érdemben reagálnak a fenti kritikákra, és végrehajtják a szükséges önkorlátozó intézkedéseket. Ezt nem szívesen tették volna, mert nem szívesen mondanának le a hatalmukról, és mindarról a pénzről, amit a korrupt rendszereiket tovább működtetve megszerezhetnének. Viszont, ha az olimpiát leszavazza a nép, arról üvöltött volna, hogy az emberek nem elsősorban az olimpiáról mondtak véleményt, hanem a kormány politikájáról általában. Óriási arcvesztés lett volna ez a Fidesznek, hosszú távon jelentős lett volna a politikai veszteség, a szavazók tömegesen fordulhattak volna el a Fidesztől, az ellenzék egy hatalmas ütőkártyát kapott volna a kezébe. Ezt egyébként épp magának köszönheti a Fidesz: ott kezdődött, hogy elkezdte még jobban összemosni az olimpia ügyét a kormány álmával, ahelyett, hogy törekedett volna egy korrekt kommunikációra.

Mondom, ne szólj bele

A népszavazás valószínű eredményeit figyelembe véve a Fidesz, ha meg akarja tartani a hatalmát, és úgy akarja folytatni a kormányzást, ahogy eddig, akkor csak egyet tehet: bármi áron megakadályozza azt, hogy népszavazásra sor kerüljön. Ha ez csak úgy megy, hogy visszavonják az olimpiai pályázatot, ezzel okafogyottá téve a népszavazási kezdeményezést, akkor visszavonják az olimpiai pályázatot, akkor is, ha ezzel pont a nemzeti ügyet gyilkolják meg. Bármit megtesznek, mert semmit nem jelent nekik a nemzet, az emberek, a polgárok, semmit. Bármit megtesznek, ha szükséges, csak ne kelljen lemondaniuk a pénzről.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valasztottam.blog.hu/api/trackback/id/tr512289279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

onewayticket 2017.04.14. 17:51:18

Hát igen, itt van a kutya elásva! HA engem - és még sok ezer bajtársamat - emberszámba vettek volna és az olimpiai pályázat előtt megszavaztatták volna népszavazáson e kérdést, HA előtte pro és kontra felhoztak volna érveket, ütköztettek volna véleményeket, akkor LEHET, hogy én az olimpia MELLETT szavaztam volna. Lehet, hogy sok embernek "csak" ennyi hiányozna ahhoz, hogy pártszimpátiától és egyebektől függetlenül kiálljon közös ügyekért.
HA pl. jobb egészségügyet és jobb oktatást szeretnénk, ahhoz bizony nekünk is kell áldozatokat hoznunk, csak azt kellene belátni, hogy a 20-50-100 e forintos hálapénz vagy a tanerőknek burkoltan felajánlott szolgáltatások (pl. autószerelés, élelmiszercsomag, ingyen vagy féláron fodrászat, kozmetika, stb.), meg a suli költségvetésének természetbeni (pl. fénymásolópapír, tisztítószerek, íróeszközök) javakkal való kipótlása helyett tisztességesebb lenne "fejadóként" befizetni egy 2-10.000 Ft közötti összeget. Ha nem "én-te-ő"ben gondolkodnánk, hanem "mi"-ben.
süti beállítások módosítása