Jaj, hagyjuk már azt, hogy itt csak pár ezer ember hőzöng, és hogy nyugodjanak le, menjenek inkább csak szépen haza. Tévedés, hogy ez kevés lenne, ne kicsinyeld le, ne legyints rá.
Mondok egy idevágó, és nem is elrugaszkodott példát: ha kimegy háromezer ember a hétvégi Fradi-meccsre szurkolni, az nem azt jelenti, hogy háromezer Fradi-drukker van, és ha kimegy tízezer ember az ország összes bajnoki meccsére minden héten, az nem azt jelenti, hogy tízezer ember szereti a focit ebben az országban, hanem azt, hogy ők annyira szeretik, hogy minden héten elmennek megnézni a meccset, ők nem várnak négy évet egy Eb-re. Tudjuk viszont, mert láttuk, hogy így van: amikor a válogatottunknak szurkolhattunk közösen, a meccsre kijáró tízezer drukkernél sokkal-sokkal többen szerették a focit.
Ne gondold, hogy ha kimegy ötvenezer ember az utcára tüntetni, az azt jelenti, hogy ötvenezer elégedetlen ember van. Nem, sokkal több. Ha vannak, akik már az utcára is kiviszik a politikai nemtetszésüket, akkor biztosra veheted, hogy az csak a jéghegy csúcsa, csak arról van szó, hogy jelenleg épp ők az az ötvenezer, akik annyira nem szeretik a kormányt, hogy akár hetente is kimennek ezt elmondani, és inkább nem várják meg négyévente a választásokat. Ötvenezer ebben a viszonylatban egy iszonyú nagy szám - egy kormány se legyen nyugodt, ha ennyien mennek ellene nyíltan.

Jusson eszedbe az is, hogy becsapós ám azt gondolni, hogy ezek a tüntetgetők a kisebbség, míg a többség a Fidesszel szimpatizál, már csak azért is, mert ott a 40 százaléknyi bizonytalan választópolgár. Bizonytalan, mert akkora gyalázatnak gondolja az egész magyar közéletet, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni vele; vagy pedig azért nem tud mit csinálni, mert olyan mindennapi nehézségekkel kell megküzdenie, amik mellett képtelenség még közügyekkel is érdemben foglalkoznia (lásd pl: mélyszegénység). Vegyes a kép, de ők azok, akiknek a rendes, négyévenkénti választásokkor esélyük sincs az érdemi politikai képviseletre. Na, ők vannak a legtöbben.

És hagyjuk el azt is, hogy ezeket a tüntetőket félrevezette a háttérhatalom, meg Soros, meg különben is, liberálisok meg balosok, és csak felforgatók. Nem, sajnos az a helyzet, hogy a kormánnyal szembeni elégedetlenségre van bőven ok pártpreferenciától függetlenül is: ha Fidesz-párti vagy, egyáltalán nem jelenti, hogy ne lehetnél elégedetlen, de nem kell ehhez elvetemült liberálisnak, sem senki bérencének sem lenni. Oké, a tüntetők odaröptetése jó poén volt, azon tudtam még nevetni is. Ellenben azt nem tudom, miféle nemzeti érzelem az, ami legalább 40 százaléknyi magyar választópolgárt semmibe vesz, vagy adott esetben még le is néz, úgyhogy inkább ezt is hagyjuk már.

Hagyjuk már, hogy a legutóbbi népszavazáson 3 millióan szavaztak a Fideszre (tudjátok, ez volt az, aminek a gyűlöletkampányára a kormány többet költött, mint az angolok a brexit miatti kampányukra). Nem, akkor nem szavaztak a Fideszre, és nem egy valódi, ügydöntő kérdésre válaszoltak (v.ö. valódi problémák az egészségügyben, oktatáspolitikában, rendszerszintű korrupcióval kapcsolatban). És hárommillió az egyébként sem többség.
Jusson eszetekbe, hogy Budapesten pár hét alatt összejött 260 ezer budapesti egyetértő aláírása, hogy legyen népszavazás egy normális, valódi ügydöntő kérdésben. Bár sosem tudjuk meg, mi lett volna az eredménye, nem véletlenül futamodott meg a Fidesz, abban biztosak lehetünk (v.ö. népszavazási kezdeményezés a vasárnapi boltzárral kapcsolatban).

Hagyjuk már, hogy a többség a Fideszre szavazott 2014-ben. Nem, a többség nem a Fideszre szavazott, mégis kétharmados többségük nekik lett a parlamentben. A választási törvény remekül vizsgázott, hozta azt, amire kitalálták, csak épp a választók nem így szavaztak, nem ezt a felállást választották.

Hagyjuk már, hogy pazaroljuk az időnket a hazug megnyilvánulásokkal, rágalmakkal szembeni védekezésre. Hagyjuk már, hogy még a civil szervezetek - jogvédők, betegeket ellátók, nincsteleneket étkeztetők, és a többiek - azok, akiknek magyarázkodniuk kell egy kormányzattal szemben: egy normális kormány kutyakötelességének érzi, hogy jogvédelmet, betegellátást, étkezést, magas színvonalú oktatást biztosítson minden állampolgára számára, és mindent megtesz azért, hogy az ezt segítő szervezetek munkáját támogassa és a lehető leghatékonyabbá tegye. Ez a mi kormányunk nem ezt teszi, ez egy nem normális kormány, egyformán szarik a jogra is, a betegekre is, a szegényekre is, a diákokra is, és még vegzálja is azokat, akik tesznek valamit helyette. Na ne már!

Szóval nem, ez nem kevés ember. Hagyjuk már, hogy még azokat becsmérlik a hazug híradásokban, akik hangot adnak a véleményüknek.

De hagyjuk már azt is, hogy minderre magyarázatot várunk tőlük. Felesleges, mert szemrebbenés nélkül hazudnak, amikor meg nem, akkor szimplán dilettánsok. Fémkupakok, az ég szerelmére.
Egyáltalán, hagyjuk már, hogy arra várunk, hogy belátók és kompromisszumkészek legyenek. Hisz vagy lenyomják a saját akaratukat mindenki torkán, vagy teljesen megfutamodnak, a kettő között nincs átmenet, és ezután sem lesz, eddig sem kerestek közös megoldásokat, ezután sem fognak.
Hagyjuk már, hogy arra számítunk, hogy majd a tüntetéssel kiharcoljuk a véleményünk és érdekeink figyelembevételét, elindul egy értékelhető párbeszéd, ha demokráciát követelünk. A korábbi tüntetéseket például vagy balhézásnak tekintették, vagy viccesnek találták.
El ne higgyük már, hogy az ígéretük bármit is ér, nincs már egy fikarcnyi hitelük sem.

Hagyjuk már, hogy azt hisszük, bármilyen lényegi változást el lehet érni a Fidesszel szemben a saját rendszerében. Ki kell lépnünk a kereteiből, nem szabad elfogadni még egyszer azokat a feltételeket, amiket a Fidesz egyedül szab meg: nem szabad elfogadni azt a választási rendszert, amit a Fidesz diktált. Ki kell mondani, hogy a Fidesz választási törvénye egy diktatúra rendszere – nem társadalmi konszenzuson alapul, egyedül találták ki, és a tiltakozások ellenére elfogadtatták a saját maguk által uralt Országgyűléssel. A demokrácia látszata csak azért maradt fenn, mert az ellenzéki pártok benne felejtették magukat ebben a színjátékban. Ki kell lépniük belőle, nincs más választásuk, ha nem teszik meg, akkor hamarosan nekünk nem lesz választásunk.

Hagyjuk már azt a képzetet, hogy ezzel, vagy a következő tüntetésekkel a kormánytól akarunk bármit is kérni vagy követelni. Ettől a kormánytól nincs mit kérnünk, ennek a kormánynak legfeljebb üzenhetünk, de ez nem azt jelenti, hogy hallgatnunk kell. A tüntetés, illetve bármilyen más véleményformálás és -nyilvánítás szükséges, kell.

Mondjuk meg nekik: lépjetek ki a Fidesz rendszeréből, ne segítsetek demokráciának álcázni a diktatúrát! Ne hagyjátok figyelmen kívül a saját érdekünket! Ha ti nem indultok a választáson, akkor mi nem szavazunk! A Fidesz egypártrendszere nem lenne legitim sem belföldön, sem külföldön. Ha ezt a helyzetet nem akarja megélni Viktor, akkor leül tárgyalni végre az ellenzékkel, és akkor majd az abból születő, konszenzusos, mindenki által elfogadott, társadalmi egyeztetésen és alapjogi normakontrollon átesett választási törvényt majd aláírhatja János. És majd akkor elkezdhetünk igazságos problémamegoldásokról beszélni.

Ne hagyjuk a lex-CEU-t. Ne hagyjuk megbélyegezni a civil szervezeteket. Ne hagyjuk magukra az érettségizni készülő diákokat. Ne hagyjuk megalázóan alacsony fizetésért dolgoztatni a nővéreket és az ápolókat. Ne hagyjuk a magyar romákat nem magyarként kezelni. Ne hagyjuk a háború elől menekülőket szögesdrót mögött senyvedni a mi országunkban. Ne hagyjuk a vallás, a szexuális identitás és irányultság szabad, egyéni választását nem alapjogként kezelni. Ne hagyjuk egyedül a tanárokat. Ne hagyjuk sorsukra a szegénységben élőket. Ne hagyjuk, hogy meglopjanak, zsaroljanak minket a saját politikusaink. De hogy mindezt tényleg megtehessük, ahhoz előbb el kell érnünk, hogy lehessen Magyarországon igazságos, arányos képviseletet eredményező országgyűlési választásokat tartani.

Ne hagyjuk magunkat!